Az év ritmusa

Állandó ismétlődéssel térnek vissza az évkör ünnepei, a természet évszakonkénti változásai, s az ezzel összefüggő emberi munkák. A természet szüntelen körforgásban – tavaszi megújulásban, nyári napfényben, őszi érettségben, téli álomban – éli ritmusát. Mindez a ki,- és belégzés ritmusát követi és megszabja az ember életét, munkáját.
A tavasz és a nyár a kitágulás, a kilégzés, a keletkező élet évszaka. A Föld ereje megmutatkozik: a rügyfakadás, növekedés, virágzás időszakát éljük.
Az ősz és a tél ellenkező előjelű: belégzés, befelé fordulás, koncentráció; a Föld ereje is és a növények is visszahúzódnak.
A Waldorf óvodában ünneptől ünnepig e ritmusokkal összhangban élünk. Havonta egy, illetve két ünnep tartalmával találkoznak a gyermekek:
– A gyermekek születésnapja
– Aratás – betakarítás – hálaadás
– Szent Mihály időszaka
– Szent Márton időszaka
– Szent Miklós
– Vízkereszt – Három király időszaka
– Farsang
– Húsvét
– Mennybemenetel
– Pünkösd
– Szent János időszak – a nyár ünnepe
Az ünnepek megformálását részben ősi, népi hagyományok, részben – a mi kultúránkban – keresztény szokások, részben pedig átélhető „képek” segítik. Az ünnepek belső tartalmát az óvónő érzékekkel felfogható, átélhető formába önti a gyermekek számára, az ünnepek jelképeivel veszi körül őket a mindennapi életben.
A csoportszobában lévő évszakasztal tükrözi az adott évszak hangulatát, az évkörön belüli ünnep jellegzetességeit. A gyermekek nap, mint nap találkoznak itt a mesevilággal, az ünnep tartalmával, a szertartások áhítatával, közös együttlétek élményeivel, emlékeivel.
A ritmikus váltásokba és változásokba tartoznak a pihenők és a szünetek, ugyanúgy, ahogy az alvás hozzátartozik az emberi természet ritmusához. Ezért az évet szünetek tagolják: őszi szünet, téli szünet, sí-szünet, tavaszi szünet és egy hosszabb nyári szünet.
A gyermekeknek szüksége van a szünidőre, amikor az óvodában szerzett tapasztalataikat beleviszik saját életükbe, és feldolgozzák azokat.
Óvodánk évrendje megegyezik iskolánk évrendjével.

A hét ritmusa.

A hét napjaihoz kötődő, mindig vissza-visszatérő azonosságok érzékletesen tagolják a hetet.
Az étrendben a hét napjait a feldolgozott gabonafajták különböztetik meg: hétfő – rizs, kedd-árpa, szerda-köles, csütörtök-rozs, péntek-zab. A hozzájuk fogyasztott teák különböző gyógynövényekből készülnek.
A változásokat a művészeti tevékenységek heti ritmusában is fel lehet fedezni: a rajzolás, festés, sütés, gyapjúkép készítés és a viaszgyurmázás tükrözi az adott időszakot és egyben alapanyagul is szolgál az ünneplés eszközeihez.
Rajzolás:
Rajzeszközeink méhviaszból készült élénk, telített színű, téglácska alakú kréták. (Az óvodás keze még nem alkalmas ugyanis a „három ujjas” ceruzafogásra: ilyen fogás esetén görcsössé válna a kis kéz.) Témához nem kötötten, önállóan rajzolnak a gyermekek.
A gyerekek vízbe áztatott jó minőségű akvarellpapírra, a három alapszínnel festenek és ezekből keverik ki a vizes papíron a többi színt. Fontos, hogy a tevékenység a színből, a színélményből indul ki és kontúrtalan. A gyermek szabadon dönti el, hogy melyik színnel fest, és hogy mikor van a munkájának vége. A festésnek ez a fajta, az életkor sajátosságainak megfelelő megközelítése vezeti el a gyermeket a későbbiekben a valódi ábrázoló tevékenységig az iskolában.
Viaszgyurmázás:
A plasztikus formáláshoz az óvodások a kéz melegétől megpuhuló méhviasz lapocskákat használnak. (Míg az agyag hőt von el az azzal tevékenykedő kezétől, a viasz megpuhulása után maga is átmelegszik, és mintegy hőt sugároz. A kisgyermekkori érzékelés szempontjából ez a különbség nagyon fontos.)
A különböző színekkel megfestett, kártolt gyapjút filclapokra „simogatják” a gyerekek, így készítenek képet, mely a rajzolás és festés tapasztalatait jól kiegészíti.
A sütés, mint formálási tevékenység
A hetenkénti cipósütés alkalmat ad tésztával dolgozni, azt megformálni és megsütni.
A Waldorf intézményekben fontosnak tartjuk a szép, harmonikus mozgás elsajátítását. Ezért egy speciális mozgásművészetet, ún. euritmiát tanítunk már óvodáskortól kezdve. Az euritmia a hangzókat, a hangokat, zenei hangközöket különleges mozdulatokkal fejezi ki, s így képez szabályos, testi „gesztus-nyelvet”.
Napjaink részét képezik a versek és a dalos, ritmikus mozgás, amely a kisgyermek közvetlen utánzóképességére épül. Az óvónő mozgással kísérve mondókákat, verseket, dalokat játszik el, mindig az évszakhoz és az aktuális ünnephez kapcsolódva. A gyermek saját test- és térérzékelésének elmélyítésében, a ritmusos mozgások átélésében, a mozgásformák harmonizálásában és a mesei jelentek megelevenítésében jelenős szerepet játszik a mindennapos ritmikus játék. (Egyszerre anyanyelvi, zenei és mozgásos nevelés.)
Mese:
A Waldorf óvodákban a mesék mindig az aktuális ünnepkörhöz, évszakhoz kapcsolódnak. A mesemondás fejleszti a gyermek érzelmi, értelmi és anyanyelvi képességeit egyaránt. A mesét egy-egy alkalommal bábozás kíséri.

A nap ritmusa.

A kisgyermek saját testi ritmusai csak lassan válnak rendszeressé. A Waldorf óvodapedagógia ezt a folyamatot úgy segíti, hogy a gyermek életét mindig ismétlődő, rendszeresen visszatérő időbeosztással tagolja.

Óvodánk napirendje a következőképpen épül fel:

7.00-8.30

A gyermekek megérkeznek. Ennek az időpontnak a betartását azért kérjük, hogy legalább egy óra szabad játékra minden gyermeknek lehetősége legyen.

8.00-9.45

A szabad játék ideje.

9.45-10.00

Rendrakás, kézmosás, gyümölcs-evés.

10.00-10.30

Fohász, ritmikus játék.

10.30-11.00

Kézmosás, tízórai.

A csoport a körben összetolt asztaloknál közösen asztali áldással kezdi és köszönéssel fejezi be az étkezést.

11.00-12.00

Játék a szabadban, vagy séta.
Esőben, szélben, hidegben is kimegyünk a gyerekekkel, hacsak nincs szélsőségesen rossz idő.

12.00-12.30

Művészeti tevékenység, mese.

12.30-13.00

Ebéd

13.00-16.00

Óvodai délután.

Csoportonként és évszaktól, gyermekcsoporttól függően változhat a napirend.

A gyermek valódi szomatikus és pszichés szükségletei ebben az életkorban egyrészt megkívánják a családon kívüli kapcsolatépítés lehetőségét, másrészt mintegy félnapos, de inkább négy-öt órás csoportban tartózkodás után feltétlenül szükségük volna arra, hogy visszatérhessenek személyes életükbe.

Hangsúlyozzuk, hogy a gyermekek érdeke azt kívánja, hogy délben hazamehessenek, mert maga a csoportban tartózkodás is fárasztó számukra. Az volna a kedvező, ha a gyerekek az ebédet már otthon ehetnék meg, s a délutáni alvás után egy sokkal nagyobb és megnyugtatóbb személyes térben játszva és merengve dolgozhatnák fel délelőtti élményeiket.

13 órától kezdődik a „varázskuckó”, melybe mindkét délelőtti csoportból érkeznek a gyermekek.