Élet az iskolában

Az első osztályos gyermek

Az iskolába érkező gyermekre pillantva rögtön szembetűnő változások látszanak az óvodáshoz képest. Testarányai már lassan inkább a felnőtt arányaihoz közelítenek, végtagjai megnyúlnak. Testéhez képest a feje is kisebbnek látszik, az arc is megnyúlik, az arcot már nem uralja olyan mértékben a szeme, mint a kisgyermekét. Teste tagoltabb, nyaka és dereka hangsúlyosabban tagolja testét. Az örökléssel ajándékba kapott tejfogait saját maradó, csont fogakra váltja.

Milyen is ekkor a kisgyermek?

A kisgyermek tekintete bizalommal, csodálkozással nyitott a világra. Az egész gyermek egy tágra nyílt érzékszerv, mely válogatás nélkül mindent befogad a környezetéből. A kicsi gyermek hiszi, hogy a világ jó. A külvilágból származó élményeit pedig leutánozza, testi emlékekké alakítja, beépíti testébe és lelkébe. Az utánzás az az erő, amely ebben a gyermek segítségére van. Nem is tud nem utánozni. Az iskolás gyermek utánzó erői később lassan, fokozatosan halványulni kezdenek.
Az óvodás kor végére a gyermek testi szervei kialakultak, fizikai testét individualizálta. Ennek legbiztosabb jele a fogváltás. Felszabadulnak a formaképző erők, amelyekkel eddig a testét építgette. Ezt az erőt már tudja másra használni.
Az első maradó fogakkal együtt előbújik a gyermek kíváncsisága is: az első osztályos gyermek tekintetében már várakozás és kíváncsiság látszik. Már el tudja önmagát választani a környezetétől, rá tud és akar tekinteni a világra. Meg akarja ismerni a világot, vagyis tanulni akar. Tanulásra azonban absztrakt fogalmakon keresztül nem képes: a gyermek nyelve a fantázia és a mozgás. Őt így lehet csak megszólítani úgy, hogy ezt ő valóban értse. Ehhez eszközök a mesék- ebben az életkorban elsősorban a tündérmesék, de ez később minden életkorban változik. Ez adja a lélektől lélekig szóló táplálékot a gyermek belső képalkotó képességének, amely azután egész életében táplálja őt. A Waldorf pedagógia ezért úgy segíti a gyermeket saját individualitásának kibontásában, hogy minden életkorban a megfelelő történetekben élő képeket adja a gyerekeknek. Ezekből bomlanak ki a világ titkai.

Hogyan is teszi mindezt?

Éves ritmusok

Az emberi szervezetet nagyban meghatározza az évszakok váltakozása és a Hold tevékenysége. Fontos, hogy ezt tudatosabban, elmélyültebben élhessük át. Ezért a Waldorf Iskolákban „megüljük” az évkör ünnepeit: Szent Mihály nap, Szent Márton nap, Advent, Karácsony, Vízkereszt, Farsang, Húsvét, Pünkösd, Szent János nap.

A gyerekek évről évre ritmusosan átélhetik ezeket az ünnepeket, így biztonságot kapnak az év folyamán.

A tanítás-tanulás epochális rendszerben folyik. Három-négyhetente váltják egymást a fő tantárgyak. Első osztályban formarajz, írás, számolás.

Ez a ritmus lehetővé teszi a gyerekek számára, hogy mélyebben megmártózhassanak az adott témában, és a következő hetekben, amikor nem foglalkoznak az adott tárggyal, mélyen magukévá alakítsák azt.

Napi ritmusok

Az első osztályban a napirend állandó. Az órák felosztását a gyerekek életkori sajátosságai határozzák meg. Mi kell egy 6-7 éves gyereknek? Szeret sokat mozogni, énekelni, táncolni, zenélni, szereti a verseket, mondókákat, meséket, szereti a művészi tevékenységeket: a festést, a rajzolást, a formázást, szeret játszani, akar olvasni, számolni, komolyabban, mint eddig.

Ezeknek a tevékenységeknek a napi elfoglaltságban mutatkozniuk kell.

Főoktatás

Reggel megérkeznek a gyerekek. Az osztálytanító kezet fog mindannyiukkal, pár szót váltanak. Ez a reggeli kézfogás a tanítónak sok mindent elárul a kicsik aznapi állapotáról, igényeikről.

Mindenki gondosan és nyugodtan előpakol. Az osztálytanító megáll és mindig ugyanazt a verset – fohászt – mondják el együtt. „Felragyog a nyájas nap.”

Ezt 10-15 perces szabad beszélgetés követi, melyben a vállalkozó gyerekek elmondhatják, mi történt velük előző nap és este.

Ezután kört alkotunk a terem szabad részében és kezdetét veszi a ritmikus rész. A szabályos testi ritmus kialakítására verseket mondunk, ritmizálva, szabályos mozgásokkal kísérve. Éneklünk és járunk, mozgunk hozzá.

Furulyázunk pentaton furulyán. Mondókákat tanulunk a hét napjairól, az évszakokról, hónapokról, állatokról és a természetről.

Matematika epochában ritmusosan számolunk mozgással kísérve egyesével, kettesével, ötösével, tízesével, százasával, ezresével előre és visszafelé.

Az írás epochában betűverseket mondunk, és euritmia mozdulatokkal elevenítjük meg a hangzókat. Ha jól választjuk meg a feldolgozandó verseket és dalokat, nagyfokú változást idézhetünk vele elő a gyerekek testi ritmusaiban.

A főtárgy (matematika, írás, formarajz) tanulása csak ezután a harminc perces ritmusos blokk után veszi kezdetét. Ehhez kapcsolódik szünet nélkül hatvan perces időtartamban.

A mese zárja a főoktatást. A tanító fejből mesél az osztálynak. Elsőben a népmeséket mondjuk előszeretettel, hiszen a gyerekek életkorának ez a legmegfelelőbb. Átélhetik mindennapi tapasztalataikat egy szimbólumrendszer segítségével.

Az osztálytanító az osztály hangulatának, összetételének és problémáiknak megfelelően választja vagy írja a mesét. Ez sokszor olyan erős hatású, hogy kioktató fegyelmezés, magyarázás nélkül, a mese hatására oldódnak a feszültségek.

A tízórai következik ezek után. Szépen kikészítjük, és közösen mondunk köszönetet a földnek és a napnak a kenyérért, ételért. A tanító együtt eszik a gyerekekkel, így meleg, családias a légkör, ami fontos a kicsiknek, és mivel utánzással tanulnak ebben a korban, szavak nélkül is elsajátítják a kulturált étkezést.

Az udvari játék következik ezek után, ugrálókötelet adunk a gyerekek kezébe, egyensúlyozó mászókát építünk. Fontos az ugrálás ebben az életkorban. Tudni kell a földről elrugaszkodni és biztonságban megérkezni. A mozgáskoordinációban is fontos mind az ugrókötelezés, mind az egyensúlygyakorlatok.

Általában naponta két szakóra következik a főoktatás után: festés, kézimunka-kötés, ének-zene, euritmia, rajz, angol, német.

Ezzel befejeződik a nap, és mindenki hazamehet pihenni és értelmezni az aznap tanultakat. Első osztályban még nem nagyon adunk házi feladatot. A gyerekek még fáradékonyak, és ha a délelőtti órák megfelelő minőségben zajlanak le, elég „táplálékot” adnak délutánra is. A gyerekek többsége otthon önszorgalomból számol, ír, furulyázik, rajzol, verset mond, hiszen ez érdekes és izgalmas számára.

Írni-olvasni tanítás első és második osztályban

A Waldorf iskolában a szóbeliség ápolásával ébresztjük a gyerekek kíváncsiságát és fantáziáját: versekkel, mondókákkal, mesékkel. A gyerekek teljes iskolai élete be van ágyazva egy mesefolyamba. Ebből bukkannak elő lassan és megfelelő ritmusokban a különböző tantárgyak.
Ebben a mese folyamban otthonosan érzik magukat a gyerekek. Könnyedén kapcsolódnak bármihez, ami a történetekből előbukkan, hiszen ez a terület a lételemük. A mesékből lépnek elő különböző szereplők, akikhez más és más módon lehet kapcsolódni. Legelőször a formarajzot mutatják a mesék szereplői. Ezzel segítik őket a térben és a saját testükön, végül a síkban -a füzetben- eligazodni, tájékozódni. Majd mesék képein keresztül a betű, mint egy tulajdonság, érzés vagy egy mesehős mutatkozik meg először. A gyerekek a tanító vezetésével, képpel és a történettel azonosulva belső képet alakítanak, majd megalkotják, megrajzolják a történetet. Ebből már könnyedén bontakozhatnak ki a nagy nyomtatott betűk, mint „varázsjelek”. Mint a régi idők képírás jelei.
A gyerekek azután saját kézírásukat olvassák az első osztály végén.
A második osztályban a nyomtatott kisbetűkkel és a folyóírással ismerkednek meg. Az út azonban változatlan: a képtől a betűig tart. A fantázia elem és a képpé formálása semmiképpen nem maradhat ki ebből a folyamatból.

Számolás az első osztályban

A számolás is ritmikus mozgáson alapul. Sok a mese és a képben megelevenedő történet, amit a gyerekek könnyedén el tudnak képzelni.

Először a római számokat tanuljuk meg, hiszen ebben a formában látható a számosság. A számok minőségéről is beszélünk, hiszen a világban a számoknak szinte mágikus jelentésük van: egy Nap, egy Hold van az égen, a szivárvány hétszínű, a póknak nyolc lába van, bogaraknak hat, az embernek két keze, két lába, két szeme, két füle van…

Megtanuljuk az arab számokat. Előlép „Megmanó”, „Bőlmanó” és „Szorzómanó”, „Osztómanó” és sajátos módon élnek. Megmanó mindig talál még egyet, meg kettőt. Bőlmanónak lyukas a zsákja és mindig kiesik a zsákból ez-az. Szorzómanónak varázs-zsákja van, és mindig kétszer vagy háromszor annyi lesz benne. Osztómanónak sok polca van, ahová mindig elosztja, amit talál.

A meséből előbújnak a műveletek, és már magyarázni sem kell minőségüket. A jelek a manók zsákjain vannak. Mire a műveletek lejegyzéséhez eljutunk, minden világos és magától értetődő. Négy alapművelettel foglalkozunk elsőben, a húszas számkörben. Sorozatokat akár ezerig is írunk. Így ötvöződik a matematikában a mese, a képalkotás és a ritmus.

Festés az első osztályban.

A művészi alkotás igénye minden életkor sajátja. Ahhoz, hogy ez sikeres legyen, fontos megtanulni a technikát, fortélyokat. Elsőben ezekkel ismerkedünk. A színeket egymás mellé festjük és megnézzük, milyenek is együtt. Milyen a kék, a sárga, a piros. Akvarell-festékkel dolgozunk, hat színnel: aranysárga, citromsárga, kárminpiros, cinóber, ultramarinkék, poroszkék. Jó minőségű 20-as lapos ecsetet használunk.

Furulyázás az első osztályban

A furulyánk pentaton furulya. Ez a harmóniákkal teljes hangzás ad kellő biztonságot a világot szépnek látó kisgyermekeknek. Együtt furulyázunk egyszerű dallamokat, ahogyan mindent együtt csinálunk, a közösség védelmében. A tanító mindig együtt dolgozik a gyerekekkel, őt utánozzák.

Kézimunka az első osztályban

A kötéssel ismerkedünk. Magunk csiszoljuk fa kötőtűnket, megérezve az asztalosmunka fontosságát és nehézségét, a fa tulajdonságait. Egy olyan mese vezeti be a kötés műveletét, melyben a szükséges mozdulat szerepel. Miután eljátsszuk azt, már a tűvel is megy. Nem sokat kell magyarázni. Ritmikus mozgásával fegyelmezettségre nevel, és megmutatja az emberi munka hasznosságát, fontosságát.

Idegen nyelvek az első osztályban

Az angol és német nyelv alapjaival mozgáson és verseken keresztül ismerkednek a gyerekek. Nem hangzik el magyar szó, sem magyarázat: a sok-sok ismétlésen keresztül világosodik meg a szavak értelme. Minden tanításunkat a példakövetés, a ritmikus működés, a képszerűség, a mese, a mozgás és az együttműködés biztonsága hatja át.

Így van első osztályban középpontban a gyermek fejlődése és a gyermek maga.

A napközi szerepe és működése az iskolánkban

A tanítás befejeztével az lenne az ideális, ha a gyermekek hazamennének az iskolából, és az otthon elfogyasztott ebéd után megpihenhetnének, majd játszhatnának a megszokott környezetükben.
De a mai családok többségében mindkét szülő dolgozni jár reggeltől késő délutánig, így a gyerekek is az iskolában maradnak a tanítás végeztével, ahol megpróbáljuk az életritmusuknak és életkoruknak megfelelő szerető gondoskodást biztosítani számukra.
Az alsó tagozatos gyerekek két csoportot alkotnak: az 1. és 2. osztályosok napközisei az első csoportot, a 3. 4. osztályosok délután is iskolában maradó tanulói a második csoportot alkotják. A napközis tanárokat pedagógiai asszisztensek segítik.
A közép tagozatos osztályok bent maradó diákjait a tanulószoba fogadja tanári vezetéssel.
Tanulóink ebédelni a kastély éttermébe járnak át. Az első csoport felnőtt kíséretével megy át, s ekkor tanulják meg a gyerekek a kulturált éttermi étkezés szabályait, a kés, villa használatát is. A nagyobbak egyre inkább önállóan, bár a felnőttek figyelmével ebédelnek. (Az ebédbefizetés vagy az irodában vagy az étteremben történik, havonként.)
Ebéd után a nagyobbak az udvaron szabadtéri játékokkal játszanak, a kisebbek pedig visszatérnek a napközis terembe, ahol mesehallgatás közben elcsendesednek, esetleg el is alszanak. Ők ezután a pihenő után rajzanak ki az udvarra, ahol nagy futkározással, homokozással, ugrókötelezéssel és labdázással töltik el az időt.
A házi feladatok elkészítésére is van mód: a második csoport tanulói a napközis tanárukkal 14.15-től bemehetnek a terembe az iskolai feladatokkal foglalkozni egészen az uzsonna idejéig. A szakkörök és egyéb külön órák is ezekben az időszakokban vannak.
Délután 3 órakor újra a terembe mennek, ahol finom uzsonna várja őket ( tea és szendvicsek), majd általában már bent maradva társasjátékokkal játszanak, kézműveskednek.
A szülők érkezése a gyermekeikért folyamatos, legtöbben 16 órára megérkeznek. 16.30-kor már minden gyermek hazaindul és véget ér a napközi.
A tanítás után itt maradó alsós gyerekekkel napközis nevelő foglalkozik. Az idő nagy részét a szabadban töltjük és az évszaknak megfelelő mozgásos játékokat játszunk. Bent a lecke-íráson kívül pihenésre, kézműves tevékenységre (pl. gyöngyfűzés, papírhajtogatás) és játékra is van lehetőség. Sok játékot a gyerekekkel közösen készítünk el.