Az óvodáról

Bevezető
Az óvodáról általában
A Mi óvodánk
A felvételi eljárásról
Mindennapi élet a Waldorf óvodában
A hét ritmusa
Az év ritmusa
Információk és beiratkozás

Bevezető

A Waldorf-óvoda a gyerek ismeretéből - életkoronként változó testi, lelki, szellemi szükségleteinek felismeréséből - kiindulva biztosítja a kisgyermek számára az egészséges fejlődést, az egészséges életmódot. Az első Waldorf-óvodák megnyitására a Waldorf-iskola 1919-es megalapozása után hét-nyolc évvel került sor. Ma már több ezer Waldorf-óvodai csoport működik világszerte.

1988-ban Solymáron jött létre az első magyar Waldorf-óvoda, amelynek munkája igen nagy érdeklődést keltett a szülők és az óvónők körében. 1990 szeptemberében elkezdődött Solymáron a posztgraduális Waldorf óvónőképzés - pontos nevén a Waldorf Óvodapedagógiai Szeminárium. Azóta több, mint 150 hallgató vett részt ezen az 1000 órás kurzuson, és ma már 35 Waldorf-óvodai csoport működik országszerte. A Waldorf-óvodapedagógiai program teljes mértékben összhangban van a magyarországi óvodák pedagógiai alapelveivel, melyeket az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramja tartalmaz.

Az óvodáról általában

A Waldorf óvodában az a törekvésünk, hogy az óvónő oltalmazó és óvatosan irányító közreműködésével oldott, jókedvű légkörben kialakuljon egy igazi és jó szociális rend, melyben minden kicsinek képességei, életkora és beállítottsága szerint megfelelő hely és tér jut. Szeretnénk mindig az adott gyermekcsoporthoz és az egyes gyermekhez alkalmazkodni, illetve megteremteni a feltételeket egy olyan együttélési formához, melyben minden gyermek megkapja azt, amire szüksége van az egészséges fejlődéshez, kiteljesedéshez.

Tudjuk, hogy a kisgyermek mindent utánoz, ami körülötte történik.Az utánzás ugyanolyan fontos számára, mint a lélegzetvétel. Épp ezért elkerülünk mindenfajta iskolás jellegű tanítást vagy magyarázatot. A gyermekek spontán utánzásos mintakövetésére építünk, hiszen ebből tanulnak a legtöbbet.

A Waldorf óvodában a gyermek az óvónő minden tevékenységét utánozhatja, sőt együtt munkálkodhat az egész csoport a kenyérdagasztásban, a virágültetésben vagy az akvarell-festésben. A gyerekek a legkülönbözőbb, de csakis természetes formákkal, színekkel, anyagokkal vannak körülvéve. A természet és az évszakok változásaira fokozottan figyelve töltik napjaikat az óvodában - mindezzel a bennük eredendően meglévő érzékenységet kívánjuk ápolni és megőrizni.

Pontos napi, heti, éves ritmusban élnek az óvodában a kicsinyek. A játékok nagy része felnőtt szemmel nézve nem is játék: toboz, gesztenye, makk, érdekes alakú faágak, fakérgek, kukoricacsutka, kavicsok, kagylók, filcdarabok, textíliák segítésével alakítjuk ki tevékenységünket. Ezekből csodálatos város, állatforma, erdő, cirkusz és még ki tudja, mi minden kerekedik ki a gyermeki fantázia erejével.

Az óvónő és a család szoros együttműködésben munkálkodik a gyermek testi igényeinek megfelelő kielégítésén, az érzelmi biztonság kialakításán, mely az egészséges intellektuális érés előfeltétele.

A Mi óvodánk

A Fóti Szabad Waldorf Óvoda, Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Gimnázium a Károlyi-kastély hatalmas ősfás parkjában, a Gyermekvárosban bérli épületét. A park platánóriásai alatt a Mogyoródi-patak folyik át és duzzad tóvá. Varázslatosan szép ez a hely, miként a fóti Somlyó hegy is, mely különleges növény- és állatvilága révén természetvédelmi terület. Fótot sokan az Ybl Miklós tervezte gyönyörű római katolikus templomáról ismerik.

Az óvoda 1996 őszén kezdte meg működését az iskola társintézményeként, közös gazdasági és pedagógiai alapok egységével, mely a Dunakeszin megalakult intézmény kettészakadása után Fóton találta meg új helyét.

A Fóti Szabad Waldorf Óvoda, Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Gimnázium a Károlyi-kastély hatalmas ősfás parkjában, a Gyermekvárosban bérli épületét. A park platánóriásai alatt a Mogyoródi-patak folyik át és duzzad tóvá. Varázslatosan szép ez a hely, miként a fóti Somlyó hegy is, mely különleges növény- és állatvilága révén természetvédelmi terület. Fótot sokan az Ybl Miklós tervezte gyönyörű római katolikus templomáról ismerik.

Az óvoda az iskolával egy épületben, de különálló részben, a középiskola alatt a földszinten kapott helyet, külön bejárattal. A kicsiket védelmezi, hogy nincs átjárás, így nem zavarhatják őket az iskolások.

Vonzáskörzete: Budapest, Dunakeszi, Fót, Vác, Göd, Veresegyház, Csomád, Mogyoród, Gödöllő, Örbottyán, Erdőkertes
2006 szeptemberétől 2 csoporttal működik óvodánk, 25-25 férőhellyel. A családok közül néhánynál van igény gyermekének délutános felügyeletére, mert dolgoznak a szülők. Addig, amíg ennek a hivatalos engedélyeztetési folyamata tart (étkezés feltételek biztosítása, stb) Varázskuckó néven szükségmegoldási formában helyet kap az óvoda épületében szülői szervezésben, de végzett óvónő jelenlétében.

Csütörtökönként fél 4-től az óvónők részt vesznek a Tanári konferencián, ami kibővült 2006 szeptemberétől a fél 2-től fél 4-ig tartó Óvónői konferenciával. Ennek felépítése: Stúdium, gyermekmegfigyelés, apró-cseprő-operatív rész, amelyben az óvodát érintő aktuális ügyekkel, anyagi és technikai kérdésekkel foglalkozunk. Munkánkról havi rendszerességgel beszámolunk a Tanári konferencián.

A szülők mind anyagi, mind erkölcsi, mind napi jelenlétükkel stabil háttért biztosítanak az örömteli óvodai életünkhöz. Részt vesznek havi rendszerességgel szülői estjeinken, számukra is nyitott ünnepeinken (Évnyitó, Márton nap, adventi reggeli közös ének, adventi-kert, húsvéti családos kirándulás, év végi közös kirándulás, nyárünnep), egyéni beszélgetésekben, Miklós nap szervezésében-ebben egész iskola szinten, -az adventi és húsvéti bazár készülődésében, és a bazáron, az iskola által meghirdetett rendezvények szervezésében, épületszépítésben, fejlesztésben, napi rendszerességgel takarítják az óvoda épületét.

Játszóház és babacsoport jelenleg szervezés alatt van, de szeretnénk a régi hagyományainkat folytatni, és 2007 szeptemberétől havi rendszerességgel Beszélgessünk címen szabad beszélgető kört indítottunk az adott téma iránt érdeklődő szülők, nevelők, érdeklődők körében.

Az új jelentkező családok részére (gyermek nélkül) tavasszal nyílt napot szervezünk, melyen saját tapasztalás által megismerkedhetnek a szülők az óvoda mindennapi életével, pedagógiai alapjaival, ezzel segítve döntésüket.
Óvodánk évrendje megegyezik az iskola évrendjével.

A felvételi eljárásról

A Waldorf-intézményekbe való felvételkor alapvető kérdés, hogy a szülők ismerik, elfogadják és elvárják-e a Waldorf-pedagógiát és ismerik-e az intézmények működését legalább annyira, hogy világos képük legyen arról, milyen környezetbe hozzák gyerekeiket. Ehhez nyújtanak segítséget az előadások, kiadványok. A felvételi is ezt szolgálja, illetve arról tájékozódnak az óvónők, milyen is az a gyerek, az a család, akik be szeretnének iratkozni. A felvételizni szándékozó családok az iskola irodájában felvételi adatlapot kapnak és kérdéssort egy részletes gyermekleírás elkészítéséhez. Ezek benyújtása után a család telefonon vagy levélben kap értesítést a felvételi időpontjáról. A felvételin az egyik óvónő a kisgyermekkel játszik, ismerkedik, felméri az érettségét, a másik pedig a szülőkkel beszélget az óvodáról, a családról, válaszol esetleges kérdéseikre.

A Waldorf-pedagógia szerint a gyermek négy éves kora körül érik meg arra, hogy egy, a családon kívüli szociális közegbe kerüljön, ekkor már igényli is ezt. Természetesen az érés folyamatában nagy egyéni különbségek lehetnek, ezért minden jelentkezőt behívunk. A "felvételi" során megnézzük, hogy a kisgyermek érett-e már arra, hogy belépjen az óvodai közösségbe. Ez elsősorban azt jelenti, hogy az édesanyáról való elsődleges érzelmi leválás már megtörtént, én-tudata megszilárdult, vágyik egy új szociális közegre, más gyermekek társaságára. Ez azt is feltételezi, hogy az a kisgyermek, aki már óvodaérett, szívesen lép be az óvodába. Természetesen sokan szorulnak egy kis bátorításra. Egy kis pityergés nem feltétlenül jelenti, hogy a kicsi nem szeretne óvodába járni, vagy nem érzi jól magát.

A szokások elfogadása és betartása a beszokás része. Ezzel általában nincs különösebb probléma, hiszen a kicsik a nagyobbakat utánozva szinte észrevétlenül sajátítják el ezeket.

Televízió

A Waldorf-pedagógia álláspontja szerint (amelyet a modern pszichológia is alátámasztott) a gyermekek számára rendkívül káros a televíziózás, a videózás és a számítógépezés. A gyermek képekben él és a világról szerzett tapasztalatait képekre tagolva dolgozza fel. Ezeket a belső képeket a gyerekek saját maguk "készítik". Ezt a belső képalkotó képességet teszi tönkre, ha a gyermek a televíziózás, videózás, számítógépezés által állandóan kész képeket kap, amelyek olyan sűrűséggel követik egymást, hogy a gyermeknek nincs ideje a feldolgozásra. A gyermek agyának állapota ilyenkor az alvás alatti állapothoz hasonló, így minden szabadon, szűretlenül, áramlik be. Következmények:

A mozgó, örökké változó képtől nem tud elszakadni, nem mozog, miközben állandóan mozgást lát. Izmaiban és egész idegrendszerében növekszik a feszültség. Ezért a tévézés befejeztével túlmozgásos reakciók jelentkeznek.
A növekvő feszültségtől a gyermek agressziókészsége is növekszik (az úgynevezett mesefilmektől, rajzfilmektől is).
A kész képek elsorvasztják fantáziáját, belső képalkotó képességét, ezért szinte képtelen élvezettel végighallgatni az elmondott mesét.
Játéka szegényessé válik, a filmekből átvett sémákat utánozza.
Egyszóval a képernyő hatásának következtében elveszíti a világ megismerésének azt az eszközét, amely életkori sajátosságainak leginkább megfelelne. Ez egész személyiségének fejlődését kedvezőtlenül befolyásolja.

A Waldorf-iskolában úgy éljük mindennapjainkat, hogy minden lehetséges eszközzel támogatjuk a gyerekek fantáziaerejének és belső képalkotó képességének fejlődését és kiteljesedését.

A Waldorf-óvodában úgy éljük mindennapjainkat, hogy minden lehetséges eszközzel támogatjuk a gyerekek fantáziaerejének és belső képalkotó képességének fejlődését és kiteljesedését.

Felszerelés

A gyerekek bent és a szabadban egyaránt részt vehetnek szinte mindenben, kipróbálhatnak minden általunk végzett tevékenységet. Ezért fontos, hogy a szobában is és a kertben is olyan ruha legyen rajtuk, amelyben könnyen és szabadon mozoghatnak, valamint nem baj, ha "baleset" éri a ruhát.

Bent váltócipőt viselnek a gyerekek, amely legyen kényelmes, talpa ne csússzon, a kicsik biztonságosan tudjanak benne közlekedni. Mivel esős, sáros időben is kimegyünk, ezért célszerű, ha esőkabátjuk, és esőcsizmájuk is van a gyerekeknek, hogy ilyenkor is szabadon tudjanak játszani.

Napközben bármilyen "baleset" érheti a kicsik ruházatát, ezért kérjük, hogy mindenkinek legyen itt tartalék ruhája. Az euritmia-foglalkozásokra puha talpú euritmiacipő szükséges. Mindenkinek saját fogasa és polca van. A gyerekek holmiját az anyukák által varrt vállfás zsákban tartjuk.

Mindennapi élet a Waldorf óvodában

A Waldorf-óvodák csoportjai úgynevezett "vegyes életkorú" csoportok. Törekszünk arra, hogy a három "évfolyam" nagyjából azonos arányban legyen jelen. Így egyrészt nem törik meg a család természetes közege, másrészt a kisgyerek önmaga és a felnőtt között kitűnő közvetítőket talál a nagyobb gyerekekben, akik a csoport szokásait, ritmusait, napirendjét természetes módon hagyományozzák át - az utánzás által - az utánuk következőkre.

Elfogadott tény a vegyes életkorú csoportban, hogy minden gyerek máshol tart a fejlődésben, ezért tudásuk és képességeik nem lehetnek egyformák. Az óvónőből sugárzó felfogásból biztatást érezhet mindenki a maga számára, hogy mindenre van elég idő, és mindennek eljön az ideje.

A kisgyerek saját testi ritmusai csak lassan válnak rendszeressé. A Waldorf-óvodapedagógia ezt a folyamatot úgy segíti, hogy a gyerek életét mindig ismétlődő, rendszeresen visszatérő időbeosztással tagolja. A Waldorf-óvoda tudatosan él a ritmikus ismétlés én-erősítő, szorongásoldó hatásával.

A témakörök, tevékenységek, művészeti foglalkozások, munkák, ételek, mesék, verses-dalos ritmikus játékok visszatérnek évi, havi, heti és napi ritmusokban.

A nap ritmusa

A napirend összeállításának szempontjai a következők:

olyan rendszer alakuljon ki, hogy minden gyerek végig részt vehessen a csoport életében (az óvodai napnak közös kezdése és befejezése van).
Egymás után következzenek az inkább rövidebb időtartamú, az óvónő által "vezetett helyzetek", és a hosszabb, "szabadon választott tevékenységek" (játék), felfrissítő váltakozásban.

A különböző tevékenységek jellegét tekintve minden nap maradjon azonos felépítésű, de a tartalma a heti, havi ritmusokban változatosan térjen vissza. Természetesen legyen helye a kivételes alkalmaknak.

A mi óvodánk napirendje a következőképpen épül fel:

8.00.-8.30:
A gyerekek megérkeznek. Ennek az időpontnak a betartását azért kérjük, hogy legalább egy óra szabad játékra minden gyereknek lehetősége legyen.
8.00.-9.30:
A szabad játék ideje:
A gyerekek szabad játéka kiemelt fontosságot élvez a Waldorf- óvodai élet tevékenységi formái között. Ez alatt az idő alatt látóterükben az óvónők elkészítik a tízórait, az évkör, az évszakok ritmusához és a hét napjaihoz igazodó munkát - háztartási és kézműves munkát - végeznek. Az óvónő feladata, hogy maga körül olyan hangulatot teremtsen, hogy a gyerekek "mint egy burok alatt" érezzék magukat, s így folytathassák a játékot. Az óvónők tevékenységeibe a gyerekek szabadon bekapcsolódhatnak. (Nincsenek tehát "naposok", de mindig van, aki örömmel segít. Azt a gyereket, aki esetleg feltűnően kivonná magát ez alól, az óvónők szelíden hívják, kérik a segítségre, de semmiképp sem erőszakolják a részvételt.) Nem a munka eredménye, a teljesítmény a fontos, hanem az igazi örömet okozó tevékenység maga. A szabad játékhoz a gyerekek rendelkezésére állnak a bútorok, paravánok, bot-paripák, a babakonyha, a babák és az állatfigurák, palástok, koronák, sok-sok színes textil és sokféle természetes anyag: termések, faágak, stb. A gyerek úgy alkalmazza a játékszereket és a bútorokat, anyagokat, ahogyan szüksége van azokra: környezetét alakítja, játékvilágát megteremti és annak lakosává válik. Fontos, hogy a felnőtt ezt megértéssel kövesse, és ha szükséges (például a játék elakad vagy egy gyerek nem talál be a játék világába), megfelelő ötletet tudjon felajánlani. A szabad játékot az óvónő nem irányítja, a tevékenységbe nem avatkozik be, de törekszik arra, hogy a konfliktushelyzeteket megelőző jeleket észrevegye. Ilyenkor időben, tapintatosan belép a gyerekek játékvilágába mint szereplő, aki továbbsegít, majd kilép újra, mintha ott se lett volna. A gyerekek maguk találják meg a probléma megoldását, az óvónő csak segíti ezt.
9.30.-9.45:
Rendrakás: Az óvónők és a gyerekek együtt végzik. A Waldorf-óvodában a mindennapos tevékenységeket, munkákat ének és/vagy vers kíséri, és bizonyos helyzetekhez szokásként (pl. a rendrakásnál, ételosztásnál, stb.), vagy a szertartás részeként (így a kézmosásnál, a mesénél, a reggeli körben, a búcsúzáskor) kapcsolódik ének, vers.
9.45.-9.50:
Fohász.
9.50.-10.15:
Ritmikus játék: Verses, dalos ritmikus mozgás, amely a kisgyerek közvetlen utánzóképességére épül. A gyerekek bizalommal követik az óvónő mozdulatát, anélkül, hogy előre tudnák annak célját. Az óvónő mozgással kísérve mondókákat, verseket, dalokat, körjátékokat játszik el, mindig az évszakhoz és az aktuális ünnephez kapcsolódva. Az óvónő mindig úgy állítja össze a ritmikus játékot, hogy benne váltakozva jelenjenek meg az erőteljes és a gyengébb, illetve a nagy és az egészen finom mozgások, a vidám és komolyabb hangulatok. Egy-egy ritmikus játék legalább két hétig naponta ismétlődik.
A gyermek saját test- és térérzékelésének elmélyítésében, a ritmusos mozgások átélésében, a mozgásformák harmonizálásában és a mesei jelenetek megelevenítésében jelentős szerepet játszik a mindennapos ritmikus játék. (Egyszerre anyanyelvi, zenei és mozgásos nevelés.)
10.15.-10.25:
Kézmosás
10.25.-10.45:
Tízórai: a csoport a körben összetolt asztaloknál, közösen asztali áldással kezdi, és köszönéssel fejezi be az étkezést.
10.45.-11.35:
Játék a szabadban, vagy séta. Esőben, szélben, hidegben is kimegyünk a gyerekekkel, hacsak nincs szélsőségesen rossz idő.
11.35.-11.50:
Művészeti tevékenység: Mindegyik a hét adott napjához kötődik. Ebben a részvétel nem kötelező. Ezt az óvónők gondos előkészítő munkája előzi meg, hogy minden gördülékenyen történhessen, különösebb magyarázatok nélkül.
11.50.-12.00:
Mese: az óvodai nap közös, szertartásos befejezése. Mindig ugyanabban az időpontban, ugyanazon a helyen van (a mesekörben), és minden gyerek egyformán résztvevője. A Waldorf-óvodákban a mesék mindig az aktuális ünnepkörhöz, évszakhoz kapcsolódnak. Az óvónő hosszabb időn keresztül meséli ugyanazt a mesét, fejből. Az ismétlés nem teszi unalmassá a mesét, hanem elmélyíti az azonosulást és a megértést. A mese belső képként jelenik meg a gyermekben. Az érdeklődése és a biztonságérzete nő, s örül, ha tudja, mi következik. A mesemondás fejleszti a gyerek érzelmi, értelmi és anyanyelvi képességeit egyaránt.
Egy-egy ünnep alkalmával a mesét bábozás kísérheti. A Waldorf-intézmények bábjai úgynevezett álló bábok (vagy marionett figurák). Színes selymekkel letakart, kellékekkel berendezett asztalon vezetik (vagy felülről mozgatják) az óvónők (és a segítő felnőttek) a bábokat. Az óvodást nem zavarja, hogy látja a báb mozgatóját - ellenkezőleg, ez számára érzelmi biztonságot nyújt. A bábok saját készítésűek arcuk csak nagyjából kidolgozott, hogy teret adjanak az intenzív gyermeki projekciónak.
A mese végén dallal búcsúzunk el a gyerekektől.
12.00.-12.30:
Közösen elpakolunk, a termet rendben hagyjuk magunk után. A szülők jönnek a gyerekekért (a buszos gyerekek a busszal mennek haza).
A Waldorf-óvodapedagógia hangsúlyozza, hogy a gyerekek érdeke azt kívánja, hogy délben hazamehessenek, mert maga a csoportban tartózkodás is fárasztó számukra. Az volna a kedvező, ha a gyerekek az ebédet már otthon ehetnék meg, s a délutáni alvás után egy sokkal nagyobb és megnyugtatóbb személyes térben játszva és merengve dolgozhatnák fel délelőtti élményeiket.
A mi óvodánkban nincs (eddig nem volt) "napközi", délutáni foglalkozás. Természetesen tapasztaljuk, hogy a társadalmi változások következtében egyre nagyobb az igény a gyerekek délutáni ellátására. A megoldást a szülőkkel közösen kell megtalálnunk, közösen kell a megfelelő személyi és tárgyi feltételekről gondoskodnunk. (Van olyan gyermek például az óvodánkban, aki egy másik családhoz megy haza, ott is ebédel, és oda megy érte az édesanyja.)

A hét ritmusa

A hetet a hét napjaihoz kötődő, mindig visszatérő azonosságok tagolják érzékletesen. Az óvónő ezt tudatosan alakítja ki, úgy, hogy a változásokat az étrendben és a művészeti tevékenységek heti ritmusában is fel lehessen fedezni.
Az étrendben a hét napjait a feldolgozott gabonafajták különböztetik meg: hétfő-rizs; kedd-árpa; szerda-köles; csütörtök-rozs; péntek-zab. A tea is minden nap más gyógynövényből készül (bodzavirág, menta, citromfű, hársfavirág, kakukkfű), de ezek sorrendje évről-évre változhat.

A Waldorf-óvodában minden gyereknek lehetősége van, hogy alkotó- és formálókészségét a hét napjaihoz kötődő művészeti tevékenységek folyamán fejlessze.

Hétfő - euritmia: A Waldorf-intézményekben fontosnak tartjuk a szép, harmonikus mozgás elsajátítását. Ezért egy speciális mozgásművészetet, euritmiát tanítunk, már óvodáskortól kezdve. Az euritmia a hangzókat, a hangokat, zenei hangközöket különleges mozdulatokkal fejezi ki, s így képez szabályos, testi "gesztus-nyelvet".

Kedd - gyapjúkép-készítés: a sok színnel megfestett, kártolt gyapjút filclapokra "simogatják" a gyerekek, így készítenek képet, ami a rajzolás és a festés tapasztalatait kiegészíti. A gyapjúból "levegős", kevéssé kontúros kép készíthető. Néha az óvónők is készítenek egy-egy képet, s így a gyerekek láthatják a fejlettebb technikát is.

Szerda - a sütés mint formálási tevékenység: a hetenkénti cipósütés alkalmat ad tésztával dolgozni, azt megformálni és megsütni. A gyerekek kézmosás után, kötényben, felhúzott ingujjal az asztalnál ülve kezdhetnek el dolgozni, ahol belisztezzük a munkafelületet és az óvónő a gyerekek kezébe adja a tésztát. Természetesen ezt is versmondás és éneklés kíséri.

Csütörtök - gyurmázás: a plasztikus formáláshoz a Waldorf-óvodások élénk, telített színű, a kéz melegétől megpuhuló méhviasz lapocskákat használnak. (Míg az agyag hőt von el az azzal tevékenykedő kezétől, a viasz megpuhulása után maga is átmelegszik és mintegy hőt sugároz. A kisgyerekkori érzékelés szempontjából ez a különbség nagyon fontos.) A gyerekek mindent formálhatnak, amit akarnak. Az elkészített munkákat egy kosárba teszik.
Kint, az udvari játék során a meleg időszakban homokkal és vízzel formáznak, télen pedig - ha lehetőség van rá - hóból építenek a gyerekek.

Péntek - festés: ez is, mint a sütés, körültekintő előkészítést és a végén rendrakást igényel, ebben a gyerekek is részt vesznek. Az óvónő a megszokott sorrend szerint elrendezi a helyet: rajztáblákat, vizes üvegeket, ecseteket és festéket rak az asztalra. A gyerekek a vízbe mártott (áztatott), jó minőségű akvarellpapírt a rajztábláikra terítik. A gyerekek a három alapszínnel festenek, ezekből keverik ki a vizes papíron a többi színt. Ebben a tevékenységben a színélmény a fontos, a keletkező kép kontúrtalan. A gyerek szabadon dönti el, hogy melyik színnel fest, és mikor van a munkájának vége. A képek száradás után szintén a gyerekek gyűjtőmappájába kerülnek.

A festés (miként a rajzolás is) tükröt mutat a gyerek világélményéről. A festésnek ez a fajta, az életkor sajátosságainak megfelelő megközelítése vezeti el a gyermeket a későbbiekben az iskolai, valódi ábrázoló tevékenységhez.

Rajzolniuk minden nap lehet a gyerekeknek a szabad játék ideje alatt. Rajzeszközeik méhviaszból készült, élénk, telített színű, téglácska alakú kréták. (Az óvodás keze még nem alkalmas ugyanis a "három ujjas" ceruzafogásra - ilyen fogás esetén görcsössé válna a kis kéz.) Tematikus kötöttség nélkül, önállóan tevékenykednek a gyerekek. Rajzaikat az óvónő minden gyerek számára külön gyűjtőben gyűjti. Az óvodáskor végén majd valamennyi munkájukat hazavihetik. A Waldorf-óvodapedagógia a gyerekrajzokat üzenetnek tekinti, amit a gyerek ad a fejlődéséről. Az óvónő leolvashatja róluk a gyerek fejlettségi szintjét, esetleges hiányosságait, speciális szükségleteit.

A Waldorf- óvodákban fontos szerepe van a kézimunkának, és a kézművességnek is. Az iskolába készülő gyerekek az óvodaév második felében szőnek, esetleg varrnak filcből (a lányok és a fiúk egyaránt). Az óvónő ezek során is példaként szerepel. A szövés a gyerekek számolási készségét fejleszti észrevétlenül. Kis szövőkereten az ujjukkal kicsi terítőt szőnek. Nemcsak textil alapanyagokból lehet játékokat készíteni, hanem fadarabokból, ágakból, gyökerekből is: házikót, autót, apró bútorokat lehet barkácsolni igazi fűrésszel, kalapáccsal, reszelővel, csiszolópapírral, fúróval.

Az év ritmusa

Állandó ismétlődéssel térnek vissza az évkör ünnepei, a természet évszakonkénti változásai s az ezzel összefüggő emberi munkák. A természet szüntelen körforgásban - tavaszi megújulásban, nyári fényben, őszi érettségben, téli álomban - éli ritmusát. Mindez a ki- és belégzés ritmusát követi és megszabja az ember életét, munkáját. A ritmusok emberre gyakorolt hatását nem hagyhatjuk figyelmen kívül a nevelés során sem.

A tavasz és a nyár a kitágulás - kilégzés, a keletkező élet évszaka. A Föld ereje megmutatkozik: a rügyfakadás, növekedés, virágzás időszakát éljük.
Az ősz - tél ellenkező előjelű: befelé fordulás, koncentráció; a Föld ereje is, így a növények is visszahúzódnak.

A Waldorf - intézményekben ünneptől ünnepig e ritmusokkal összhangban élnek az osztályok, csoportok. Ünnepeink a következők: Szent Mihály-nap; Szent Márton-nap; Advent kezdete; Szent Miklós-nap; Karácsony; Farsang; Húsvét; Pünkösd; Szent János-nap. Az ünnepek megformálását részben ősi, népi hagyományok, részben - a mi kultúránkban - keresztény szokások, részben pedig átélhető "képek" segítik. Az ünnepek belső tartalmát az óvónő érzékekkel felfogható, átélhető formába önti a gyerekek számára, az ünnepek jelképeivel veszi körül őket a mindennapi életben.

A csoportszobában tükröződnie kell az adott évszak hangulatának és az aktuális ünnep jellegzetességeinek. Ezek a terem központi helyén, az úgynevezett évszakasztalon jelennek meg a terítők színeiben, a virág- és/vagy termésdíszekben, és itt van a gyertya helye is. Ez nagyon élő és élményt keltő sarok a gyerekek számára, ahol nap mint nap találkoznak a mesevilággal is, az ünnep tartalmával, a szertartások áhítatával, a közös együttlétek élményeivel. (Például: az Advent idején itt lépked naponta a betlehemi jászol felé Mária és József - ez az "adventi naptár" az óvodában - s mire Karácsonykor megérkeznek a jászolhoz, a tér fokozatosan benépesül kövekkel, növényekkel, végül az állatok is megjelennek, majd ide érkeznek a háromkirályok; tavasszal a tündérek; ősszel a törpék bujkálnak itt.)

Az óvodában minden gyermek születésnapját megünnepeljük. Társai megajándékozzák rajzaikkal, a család által küldött süteményt fogyasztják el tízórai után; a születésnapos az életkorának megfelelő számú gyertyát gyújtanak meg, és a mese is róla, a születésének történetéről szól ezen a napon. (Ehhez az édesanyák egy "születésleírást" adnak az óvónő számára, amelyben minden, általuk fontosnak tartott mozzanatot megemlítenek a várakozás és a szülés-születés körülményeiről, folyamatáról.)

A gyerekek évről évre átélhetik ezeket az ünnepeket, így biztonságot kapnak az év folyamán.

Iskolánk, óvodánk közösségi élete is ezek köré az ünnepek köré szerveződik. (A szülőkkel is közös ünneplésen kívül a bazárok és az ezeket előkészítő kézműves foglalkozások, a kerti mulatságok, "piknikek" ősszel és nyár elején, a felnőttek adventi énekes estéi, és a felnőtt farsang is az ünnepekhez kapcsolódik.)

A nevelési évet az évnyitó indítja az óvodában. Az óvónők bevezetik a gyerekeket a terembe, köszöntik őket és gyertyafény mellett egy mesét mondanak, amely erőt adhat az egész évre. Ezután a gyerekek "birtokba veszik" az óvodát és szüleikkel, testvéreikkel együtt a családok által hozott finomságokból falatoznak. A gyerekek és szüleik ekkorra már ismerik az óvónéniket a felvételi beszélgetésekről, és a nyári átalakítási, karbantartási, takarítási munkák kapcsán a családok egymással is megismerkedhettek. Így a gyerekeket ismerős környezet várja.

A tanév végén évzárót tartunk. Ekkor búcsúzunk el az iskolába menő nagyoktól, akik megkapják óvodás éveik alatt készített munkáikat, szépen összekötve. Az ünneplést ekkor is sütievés, beszélgetés zárja.

A tanévet négy szünet tagolja:

az őszi szünet egy rövid pihenő október végén;
a téli szünet hosszabb pihenő Karácsonytól Vízkeresztig;
a síszünet rövid kirándulószünet február végén;
a tavaszi szünet két hetes, húsvéti pihenő.

A szünetek alatt a gyerekek elmélyítik élményeiket és erőt gyűjtenek a következő időszakra.